Milyen okos vagyok?!



--------------------------------------------------
Note added at 2002-10-05 16:06:06 (GMT)
--------------------------------------------------

Viccen kívül, nekem ezek egyháztörténeti fogalmaknak tűnnek. Azokat ugyan körül lehet írni, de mégis az illető kifejezést szokás használni. Arról nem beszélve, hogy a Filokália egyenesen tulajdonnév, mint az alábbi szöveg is mutatja, és kisbetűs alakot nem is hozott elő a Google.


Úgyhogy én is javítok, először nem voltam eléggé figyelmes:

Filokália, iszihazmus

A Filokália aszketikus-misztikus tartalmú írásokból álló gyűjtemény. A keleti egyház legelterjedtebb könyvei közé tartozik. Bár elsősorban a szerzetesek aszketikus-misztikus kézikönyvének szánták, mégis nagyon elterjedt a világiak között is, különösen Oroszországban.

A Filokáliában a keleti egyház aszkézise, kolostori élete és teológiai-misztikus küzdelme, ezeréves történetének aszketikus-misztikus törekvése tükröződik. Olyan aszkéták és misztikusok állították össze a Filokáliában egybegyűjtött írásokat, akik összeköttetésben érezték magukat az aszketikus életalakítás leggyümölcsözőbb hagyományával. Arra törekedtek, hogy ezt a hagyományt tapasztalataikkal gazdagítva továbbadják a következő nemzedéknek. A Filokália mondásokat, tanításokat tartalmaz, amelyeket maguk az aszkéták vagy tanítványaik és kortársaik őriztek meg szájhagyomány útján, és rögzítettek le írásban. Érezni lehet bennük azt a szellemet és szándékot, hogy a hagyományt nemcsak azzal akarták szolgálni, hogy továbbadják, hanem hogy azt egyáltalán meg is tartsák.

iszihazmus
Egyiküket, Szórai Szent Nyilt (1433-1508) fiatal korában, 1460 előtt a Kirillo-Belozerszkij kolostorban nyírták szerzetessé.13 Innen valószínűleg még 1490 előtt - utazott szerzetestársával, Innokentyijjel Áthoszra, ahonnan visszatérve nem tudott ismét beleilleszkedni régi kolostorának zajos életébe (amely ekkor már hatalmas gazdasági szervezetet működtetett és az egyik legnépszerűbb zarándokközpont volt), és a kolostort övező erdők közé, világi ember számára nehezen elérhető helyre, a Szóra-folyó partjára vonult vissza. Magánya nem tartott sokáig, lelki vezetést kereső szerzetesek gyűltek köré, akik számára szkítit szervezett. Ez a szerzetesi életforma a remeteség és a közösségi (kinóvion-formájú) szerzetesség között helyezkedik el. A Szóra-folyó mentén a szerzetesek egymástól látó és halló távolságon kívül eső kéllionokban, szerzetesi kunyhókban laktak, munkájuk pusztán létfenntartásból állott, hetente csak kétszer gyűltek össze a templomban virrasztó istentiszteletre. Nyilnek szerzetesei számára írt tanításai fennmaradtak műveiben, melyek mindenekelőtt az aszkéta belső lelki életével foglalkoznak: a szenvedélyekkel való küzdelemről, a ,,szív és az értelem tevékenységéről\", ,,az értelem és a szív őrzéséről\", ,,az értelmi imádságról\", Jézus nevének a segítségül hívásáról ír. Mindezek az iszihazmus fogalmai, melyeket Oroszországban Szórai Szent Nyil használt műveiben először ilyen következetességgel.14 Az iszihazmus megköveteli a szótlanságot, a szív szüntelen imádságát, vagyis a magányt, de az állandó lelki vezetést is: a szkíti mindkettő kívánságnak eleget tesz, egyáltalán nem véletlen, hogy Szt. Nyil ezt a szerzetesi életformát választotta tanítványai számára. De pontosan ennek köszönhető az is, hogy Nyil szkítije szigorúan elejét vette mindenféle gyarapodásnak. A szerzetesek számának növekedését például azzal, hogy csak felnyírt szerzeteseket vett fel (1515-ben, hét évvel Nyil halála után csak 14 szerzetes élt a szkítiben15), a szkíti meggazdagodását pedig a szigorú, következetes és nemcsak az egyénekre, hanem az egész szerzetesi közösségre vonatkoztatott vagyontalanság megkövetelésével.