Én szívem szerint elrugaszkodnék a "controlling" - szolgai "ellenőrző" vagy "irányító" fordításától. A lényeg, hogy aki a vállalatban bizonyos érték felett tulajdonosi részvényekkel rendelkezik, az olyan pozícióba kerül, hogy beleszólhat a vállalat irányításába (control), azaz döntési pozícióba kerül. Jobban belegondolva a kérdés mezőbe tett kifejezés szerkezetébe, a hangsúly itt a "position" főnéven van, tehát "Controlling equity position" - "tulajdonosi tőkeérdekeltségből eredő döntési pozíció" lenne az egészen precíz szerkezet. Ezen lehet csiszolgatni a konkrét szövegkörnyezetnek megfelelően.

Van egy hosszacska cikk erről, innen idéznék:
Vállalati pénzügyek -
...Tulajdonos és tulajdonos között nagyon fontos különbségek vannak.
Az egyik véglet az az eset, amikor a vállalkozás egyetlen személy tulajdona. Ez esetben elvben teljes körű döntési lehetősége van a vállalkozás működtetésére, beleértve az eladás és a felszámolás lehetőségét is. Joga és lehetősége van arra, hogy döntési hatáskörét vagy annak egy részét más személynek vagy személyeknek adja át.
A másik véglet az a kisbefektető, aki a döntési hatáskörök szempontjából jelentéktelen részt birtokol egy vállalat részvényeiből, a működtetése semmilyen érdemi beleszólási lehetősége nincs, noha formálisan szavazhat a közgyűlésen.
...
A számvitel kétféle szemszögből vizsgálja a vállalkozás számára rendelkezésre álló vagyont: eszközök és források.
Eszközök: olyan gazdasági erőforrások, amelyek biztosítják a vállalkozás működését s így jövőbeni hasznát.
A gazdálkodáshoz szükséges vagyon két forrásból származhat: a tulajdonosoktól és különböző hitelezőktől.
A tulajdonosi tőkeérdekeltség általában a következő két részből áll:
A rendelkezésre bocsátott jegyzett tőke.
A visszatartott nyereség.
...
A pénzügyi tevékenységből származó pénzáram függ leginkább a tulajdonosi döntéstől, de szerkezetét jelentősen befolyásolja a finanszírozási struktúrára, a tőkeáttételre vonatkozó tulajdonosi-menedzseri döntés is.

Vagy egy másik tanulmányból:
A jogalkotó által meghatározott kisebbségi szabályokból az a tézis olvasható ki, hogy a társasági tagok vagyoni hozzájárulása a társasági vagyon létrehozásában egyenlő mértékű, vagy legalább is egyetlen tag sem rendelkezik olyan vagyoni hányaddal, amely alapján rendelkezne döntési prioritással. Ebből következően a többségi-kisebbségi pozíció az egyes társasági döntések során változóan és eseti jelleggel állnak elő, mondhatni a kisebbség-többség nem tagokhoz, hanem az egyes döntésekhez kötődik. Az egyes tagok ebből következően olykor a többséghez, olykor a kisebbséghez tartozhatnak. Merőben más a helyzet akkor, ha a többségi-kisebbségi pozíció állandó helyzet, azaz a többségi-kisebbségi pozíció tagi és nem döntési pozíció. Az állandósult döntési pozícióból eredő problémák kezelésére a társasági törvény kisebbségi szabályai nem nagyon adnak megoldást.