Csodálatosan hajlékony, gazdag, tartalmas a magyar nyelv. Egyes hegyekben élő, kevés emberrel találkozó pásztorok állítólag négy-hatszáz szót használva képesek boldogulni életük során. Nálunk az értelmes, nyolc osztályt végzett gyermek eljuthat a háromezerig, a középiskola újabb három-négyezerrel ajándékozza meg, s a felsőfokú intézményekben mód nyílik akár három-ötezer új kifejezés megismerésére… A szakmák világa, az olvasottság, a nyelvtanulás tovább bővíti szókincsünket, aki pedig élethivatásként foglalkozik a szavakkal, nyelvészként, íróként, eljuthat akár a 25-27.000, netán a 30.000 kifejezés használatáig, lásd Petőfit, Arany Jánost, Jókait…
Kevés egy élet saját nyelvünk szókincsének megismeréséhez, a legnagyobbak is csak mintegy negyvened részét használták a teljes szókészletnek, s a nyelv állandóan változik, dúsul új kifejezésekkel, közben kegyetlenül elbánva más régiekkel, a feledés homályába rejtve a használatból kikopottakat.
Milyen nehéz idegen ajkúaknak elmagyarázni az egyes árnyalatokat, miért mondja az autót egyszer kocsinak, másszor csotrogánynak a gépjármű tulajdonosa!
Az izgalmas szépség igazából az olyan fogalmaknál mutatkozik, melyekre más népek is számtalan kifejezést használnak.Az arabok a homok minőségére, állagára, fajtájára több tucat fogalmat említenek, s ez a helyzet a lótartással kapcsolatos szavakkal is, bár ebben méltó versenytársuk vagyunk.
A múltkor eszembe jutott, mennyi kifejezést használunk életünk fűszereire, a nőkre; talán nincs a világon más nép, mely ennyi szóval dícsérné vagy szidná őket, minősítené magatartásukat, korukat, természetüket. Gondoltam, megosztom azt a néhány kifejezést veletek, mely eszembe jutott, persze a teljesség igénye nélkül, amúgy kedvcsinálónak, hátha segít valaki bővíteni a listát, színesíteni a képet.
Régen BÁBA segítette világra a gyermekeket, ha orvos nem találtatott a közelben, később a szülésznő foglalkozás is megjelent. Jó esetben BABA /1/ lett a következmény, mely azonban jelenthetett hím- és nőnemű csecsemőt egyaránt. Megvizsgálva az újszülöttet az esetek többségében a KISLÁNY kifejezés hangzott és hangzik el azóta is, mivel több LÁNYGYERMEK születik, mint fiú.
ÉDESANYJUK –ezt sok helyen ÉDES-nek mondják- TERHES volt velük, KISMAMA állapotot tapasztalt meg a szülés előtt és közvetlen utána… A csecsemő szépen fejlődve a nemileg semleges kisgyermekkor örömeit, majd a kiskamaszkor válságait tapasztalja meg. Lehet NYAFKA, gyakran hallja a FRUSKA kifejezést, mozgékony, bontakozik értelme ,formálódik alkata.Beilleszkedik a családba, ahol ANYA, HÚG. NŐVÉR egyaránt található, s a családi ünnepeken megismerkedik a tágabb rokonsággal, megismeri a NAGYNÉNI, UNOKAHÚG, NAGYI, DÉDI fogalmát. A tágabb, nem rokon környezettel még nem nagyon foglalkozik, minden idegen korosabb nőnemű a számára NÉNI. Tizenévesen már kezdik meglátni a fiúk, számukra ő CSAJ, CSAJSZI lesz, s ezt a megszólítást annyira nem találják sértőnek, hogy a lányok gyakran egymást is így szólítják.
Az általános iskola utolsó évében személyi igazolványt kapnak, ahová egy rovatba már családi állapotuk kerül, általában a HAJADON kifejezés. Többségük még csak hallott a nemiségről, orvosi tekintetben a SZŰZ /virgo/ fogalom vonatkozik rájuk, némelyiket viselkedése alapján a fiúk SZÜZIKE szóval gúnyolják, másnak elismerés a SZENDE vagy a SZŰZIES kifejezés…Idegenek, főleg férfiak ekkor már KISASSZONY megszólítással közlik vele gondolataikat. Lassan kiteljesednek a kamaszos formák, s ha az alkat szerencsés, BÖGYÖS lesz a kislány, ha túl erősen mutatkoznak a lerakódó párnák, CSÖCSÖS
illetve. CSÖCSÖS-FAROS kifejezést „érdemel” ki az érdeklődő másik nem szóhasználatában. Az alkatilag rosszabbul járók a PISZKAFA, CELŐKE megjegyzést kaphatják. A semleges, csak futólag a nemiségre alkalmasnak látó szemek a PIPI kifejezést alkalmazzák. A cigány /roma/ szóhasználat rondább kifejezései az udvarlásra, családalapításra körükben lassan alkalmassá váló kiskorúak számára a BULA vagy LUVNYA, a magyar nyelvben a túlságosan megtermett ,nehézkes mozgású lány- és fiúgyermek egyaránt kaphatja a CULA nevet. Lassan DÖGÖS minősítést érdemel ki a pompázó fiatal lány, aki ha nem bánik „jól” a fiúkkal, gyakran mondják a háta mögött a DÖG szót. A szerelembe esett fiú és lány egyaránt lehet BABÁJA/2/ a másiknak, kedves, szép kifejezés. Egyértelműen elismerő minősítés a SZÉPSÉG fogalom. A harcos, jogaiért szokatlanul erőteljesen harcoló ifjú nő megkaphatja az AMAZON kifejezést, mely a régi, ókori harcos nők népére és magatartására utal. A határozatlanabb, befolyásolható, a férfitársaság szélén létező, elérhető fiatal nőnemű a BIGE, ha könnyebben kapható a férfiörömök teljesítésére, gyakran csak a női nemiszerv változataival minősítik: P.NA, P.NCI, P. CSA, N.NUS, C.NCUS, M.NDZSÓ, MUFF stb.
Nagyon értetlen, nagyon buta változata a FAP.CSA.
Ez az életkor vidéken már az ELADÓ LÁNY időszaka, nem tévesztendő össze az ELADÓLÁNY munkaköri megjelöléssel. Lassan udvarolni kezdenek neki, s megkapja jegyváltás után a JEGYES, majd a MÁTKA kifejezést - utóbbiak a fiúkra is használatosak.
MENYASSZONY lesz belőle mert régen menyétprémet kértek a lányért őseink, esetleg hód vagy a másik kis prémes állatka, a hölgy bőrét, így erre az életkorra már a HÖLGY kifejezés is megilleti a nőket. Igen, nemileg teljesen éretté válva látja már mindenki, hogy NŐ lett a lányból. Házasságkötéskor NYOSZOLYÓLÁNY lehet, ha barátnője megy férjhez, mert a barátnő majd nászágyán, nyoszolyóján éli át hivatalosan a következő státusba való átmenetet.
ASSZONY lett a lányból,méghozzá változatos megszólítással FIATALASSZONY, IFIASSZONY, MENYECSKE, falun már kendőt kötött, míg az el nem kelt lány PÁRTÁBAN MARADT. Utóbbit csúfolni kezdik: VÉNLÁNY, ÖREGLÁNY. Amennyiben ezt vallási elkötelezettségből teszi, lehet APÁCA, azaz TISZTELENDŐ NŐVÉR vagy KEDVES NŐVÉR. Ápolásra szakosodott foglalkozásnévként viszont az ÁPOLÓNŐ vagy NŐVÉRKE kifejezés honosodott meg. Az ápolónők gyakran dajkálnak csecsemőt, de régebben előfordult, hogy a mellét féltő anya DAJKA segítségével oldotta meg a szoptatást. Elhíresült az irodalomban Júlia dajkája…
A férjek általában büszkék a szép, fiatal nőre, aki nekik HITVES, NEJ, NŐM, asszonyuk.
Néha előfordul haláleset a házaspár valamelyik tagjánál, ekkor változik a családi állapot férfinél és nőnél egyaránt ÖZVEGY kifejezésre, nők esetében gyakran kiegészítve a mindennapi szóhasználatban az asszony fogalommal /özvegyasszony/.
Az érett nők általában megbecsült, tisztes helyet képesek kivívni a társadalomban, ha ez sikerül, s társadalmi állásuk, születésük indokolja, az ÚRNŐ megszólítás járhat nekik a hivatalos levelezésben, pl. intézményvezetőként /Igazgató Úrnő/.
A kialakuló családban is megtalálja a helyét a fiatalasszony, többségük szorosabban ismerkedik meg férje édesanyjával, mint szeretné, az ANYÓS árgus szemekkel figyeli a fiatalasszony minden lépését. Két anyós, a férj és a feleség édesanyja egymást NAPAM-nak szólítják.
Telnek az évek. A dolgos asszony odahaza és munkahelyén is tevékenykedik, férjéhez hű, nem CSAPODÁR, nem CSALFA, inkább KARTÁRSNŐ, ELVTÁRSNŐ, KOLLÉGINA.
Nem házasságban férfival élve lehet BARÁTNŐ, TÁRSNŐ, SZERETŐ, ÉLETTÁRS –utóbbit a férfiakra is ugyanúgy alkalmazzák.
Lassan felcseperednek gyermekei, belőle lesz anyós, NAGYMAMA…Az életkor előrehaladtával az előkelő DÁMA arcán is feltűnnek a ráncok, a DELNŐ lassan NÉNE lesz, a férfiak veszedelme, a VAMP is korosodik, a DÉMON, VADMACSKA lassan SÁRKÁNY, NÉMBER, PERSZÓNA, HÁRPIA lesz a férfiak szemében, hisz egyre nyűgösebb, s egyre jobban fájlalja az élet, a fiatalság elmúltát, özvegyi sorsát, magányát. Előfordul, hogy elhízik, s a TEHÉN kifejezést érdemli ki idegenektől, lehet buta TYÚK, de lehet aranyos BOSZI vagy furmányosan viselkedő, másokat gyakran megvezető BOSZORKÁNY is. Félelmet keltő BŰBÁJOS is lehet belőle, de gondolhatják aranyos, nőies viselkedésre is a férfiak a bűbájosan megnyerő fogalmát.
Nagyon gazdag nyelvünk az ún.rossz nő megnevezésében. Döbbenetes, hogy férfiak esetében a töredékével sem találkozhatunk ezen kifejezések megfelelő árnyalatainak szavaival, holott a tevékenység általában ellentétes neműek páros testiségével jár.
A KURTIZÁN még a társadalmi szóhasználat kimondható szava volt, a K. VA már nem szalonképes. A PROSTITUÁLT elfogadott, rövidebb formája inkább használatos, a PROSTI.
Argónak számít a RIBANC, RIMA, RIFKE, RINGYÓ, RIHERONGY, valamint a SZAJHA, SZUKA, CAFKA, CEMENDE, CÉDA, KANCA, LOTYÓ. Előfordul a szóhasználatban a FEHÉRMÁJÚ kifejezés is.
Elérkezik végül az az időszak,amikor már csak visszatekinteni lehet az életútra. Beszáradt ,becsontosodott emlékek, utcai nézdegélés, üldögélés teszik ki a távozásig hátralévő időszakot. Idős, öreg nénék gyakran veszik szájukra a fiatalok viselkedését, akik „hálából" az ÖREGASSZONY, BANYA , SATRAFA, CSOROSZLYA, SZIPIRTYÓ vagy NYANYA kifejezésekkel hálálják ezt meg.
A vég ugyanaz férfiaknál és nőknél, ugyanúgy, mint a kezdet. Már nem számít a nemiség, ha valaki néhai lett, esetleg a szépemlékű kifejezést teszik a neve elé…
Ugye milyen tanulságos, milyen elgondolkodtató, mennyire tükrözi a történelmi viszonyok alakulását, a nyelv változását ez a néhány megnevezés a nőnemű lények, drága társaink minősítésére!

http://agysalak.freeblog.hu/archives/2008/12/31/Nok_megnevez...